Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

(Demjén Ferenc: Gyertyák)

Messzi fények…



Éltednek hajnalán éppen csak túlléptél,

de éveid számában már százat is megéltél.

Gondok iszony súlyát vállaidra vetted,

s vesztettél valakit, pedig annyira szeretted.

Tenger sós könnyeid minduntig hullattad,

szívednek fájdalmát meg mégsem mutattad.

Alagút mélyébe te messzire haladtál,

s nap, mint nap érezted, egyedül maradtál.

Megfáradt szemeid a távolba merengtek,

sötétnek peremén meg fényeket kerestek.

Elmédnek legmélyén zord háború dúlt,

s te csak feszítetted a láthatatlan húrt,

mely, ha néha napján elpattanni látszott,

lelked vigaszára mégis szépen játszott.

Mostan meg érzed, biz kitépnél tölgyeket,

s elmosnál mindent, mint folyók a völgyeket.

Aztán meg repülnél, fel a messzi légbe,

máskor meg enyésznél a csillagok tüzébe.

S ha az éj sötét vásznát reád teríti,

a félelem tested oly rútul bekeríti.

De történjék bármi, nem kell már félned,

van már ki óvjon, s így kell hát élned.

Hisz Isten már tudja, mit kellene tenni,

Mert…. mást nem akar, csak Boldognak lenni.

Alagút gyomrán túl hidd, vannak még remények,

hisz a sötéten túl még élnek Messzi fények.



Bernát János